Az általam készített bútorok és használati tárgyak még nem kifejezetten kíméletes bánásmód mellett is többszörösen túlélik a mai ipari tömegtermékeket. Némi gondossággal és körültekintéssel azonban akár több emberöltőn át is megőrzik eredeti szépségüket és szerkezeti épségüket.
Az élet durva... de néhány egyszerű szabály szem előtt tartása és kevéske ápolás távol tarthatja a bútoraira leselkedő veszélyeket.
A bútorkészítéshez felhasznált minden alapanyag - a szerves anyagok, mint a fa, bőr, szövetek, állati- és növényi eredetű rostok, olajok, lakkok, viaszok, és a szervetlen anyagok, mint az üveg és a fémek, sőt az a néhány mesterségesen előállított gyanta is, melyek a modern lakkok és ragasztók alapanyagát alkotják - ki van szolgáltatva a hétköznapi környezet romboló erejének. Ez a romboló erő a mi esetünkben nagyjából három csoportba osztható: környezeti hatások, biológiai hatások, és végül maga az ember.

Környezeti hatások

A bútorok - még a tömörfa bútorok is - jól bírják akár a meleget, akár a hideget. Igen rosszul tűrik azonban a hőmérsékleti szélsőségeket (+40 C feletti meleg, fagypont alatti hideg) és környezetük hőmérsékletének nagyarányú változásait.
Szabály:
Soha ne tegye ki bútorait sugárzó hő hatásának (ne tegye őket tűzhely, kályha, fűtőtest közvetlen közelébe), és télen ne tartsa vagy tárolja őket fűtetlen, fagyveszélyes helyen (terasz, fűtetlen pince, garázs).

A légnedvesség, a levegő páratartalma igazi gyilkos. Akár a túl magas, 70% feletti, akár a túl alacsony, 30% alatti páratartalom, és a páratartalom ingadozása is igen komoly károkat okozhat a bútorokban. Majd minden szerves eredetű bútoralapanyag (szövetek, bőr, rostanyagok, fa) higroszkopikus, vagyis képes nedvességet felvenni a levegőből, illetve nedvességet leadni a levegőbe. Az anyagok nedvességtartalmának változása térfogatváltozással is jár, dagadnak, zsugorodnak. Ez a tulajdonság leginkább a faanyagok esetében kellemetlen, mert a páratartalom minden változásával az egy bútort alkotó összes fa alkatrész egymástól függetlenül dolgozni kezd. Ráadásul a fa szálirányára merőlegesen erőteljesen képes dagadni és zsugorodni, míg szálirányban gyakorlatilag mérettartó.
A fából készült bútorok esetében pont a fa mozgása, az emiatt fellépő belső feszültségek, méret- és alakváltozások okozzák a legtöbb hibát. A túl száraz, alacsony páratartalmú környezet a fát zsugorodásra készteti, ami az illesztések és eresztékek lazulását, vetemedést, hasadásokat és repedéseket, a furnérok felválását okozhatja.
A túl nedves, magas páratartalmú környezet a fát dagadásra készteti, ami vetemedést, a mozgó alkatrészek beszorulását, és a fellépő jelentős kompressziós feszültségek miatt a faanyag belső sejtszerkezetének roncsolódását okozhatja.
A napon belüli, gyors ingadozások hatása elhanyagolható, mert a nedvesség leadása és felvétele lassú folyamat. Ami számít, az az évszakváltásokkal fellépő változás, különösen a rendkívül jól szigetelt lakóépületek és a központi fűtés elterjedése óta. A központi fűtés ugyanis erőteljesen szárítja a levegőt, fokozva a téli és nyári időszak közt amúgy is meglévő páratartalombéli különbséget.
Szabály:
Törekedni kell a viszonylag állandó páratartalom fenntartására. Ez a meleg évszakokban nem jelent különösebb feladatot, mert nem kell a - levegőt kiszárító - fűtést üzemeltetni. Télen azonban gondoskodni kell a fűtés kiszárította levegő nedvességtartalmának visszapótlásáról.
Ilyenkor használjon a fűtőtestekre helyezett párologtató-edényeket vagy hidegpárásító készüléket. Ezeket azonban soha ne rakja közvetlenül a bútorok mellé vagy magukra a bútorokra!

A meleg és nedves környezet elősegíti és gyorsítja a kémiai bomlást. A bőr, papír, a természetes szövetek ilyen körülmények közt könnyen pusztulásnak indulnak. Az ilyen mikroklíma megtámadja a legtöbb fémet is. A vas rozsdásodásnak indul, a réz elszíneződik, a bronzot megtámadhatja a bronzpestis, kékeszöld bevonatot létrehozva annak felszínén.
Szabály:
Arra alkalmatlan fafajtákból, bőrből, papírból, textilből és arra érzékeny fémekből készült tárgyakat ne helyezzen el vizes helységekbe, például fürdőszobákba.

Minden világításra használt fényforrás fénye tartalmaz UV sugárzást, a napfény különösen nagy arányban. Az ultraviola azonban a fényspektrum pont azon része, amely a legnagyobb kárt okozhatja bútorainkban.
Az UV fény elváltoztatja és kifakítja a természetes és színezett fák, bőrök és textilek, a felületbevonó anyagok színét, és magukat az anyagokat is roncsolja. UV-álló bevonóanyag nem létezik. Hatására a filmképző anyagok törékennyé, rideggé válnak, megrepedeznek.
A közvetlen napfény és a halogén lámpák erős közvetlen fénye felmelegíti a megvilágított tárgyak felületét. Ez a hőterhelés károsítja a felületi bevonatokat, furnérokat, és a furnérokat rögzítő ragasztóréteget is.
Szabály:
Ne tegye ki bútorait tartós közvetlen napsugárzásnak, spotlámpák koncentrált fényének.

Biológiai hatások

Ezek a kockázatok nem számosak, és nem túl jelentősek.
Előfordulhat a különféle farontó bogarak támadása, de ezek ellen a rovarfertőzések ellen a védekezést célszerű szakemberre bízni, az alkalmazott mérgező vegyi anyagok ugyanis fokozott óvatosságot és körültekintő kezelést igényelnek.
Ami ennél gyakoribb, az a bútorok gombás fertőzése. A gombák a nedves környezetet kedvelik, nedvesség hiányában szaporodásuk megáll. Jó műszaki állapotban lévő otthonokban a gombáknak kedvező nedves mikroklíma csak a vizes helységekben, a konyhában, fürdőszobában, WC-ben található meg, így nem különösebben kell aggódni a gombák támadása miatt.
Ha azonban a különféle penész- és korhasztó gombák valamelyike mégis felüti fejét, akkor a bútorokon felületi elszíneződéseket és szerkezeti sérüléseket okozhat. Egyes gombafajok bontják a textilt, a kárpitos bútorok töltőanyagait, a fa anyagát, megtámadják az állati- és növényi eredetű enyveket. Előrehaladott gombás fertőzés teljesen tönkreteheti a megtámadott bútort.
Szabály:
A legjobb védekezés a megelőzés. Ne tartsa vagy tárolja bútorait nedves helyen, vizes pincében, beázó padláson.

Az emberi tényező

A bútorokra leselkedő legnagyobb veszély maga az ember. Egy bútort vagy használati tárgyat másodpercek alatt akár a menthetetlenségig tönkre lehet tenni.
Igen sok súlyos kár keletkezik a bútorok mozgatásából.
Szabály:
A bútorokat mindig emelve mozgassa. Az emeléshez az adott tárgy legerősebb alkatelemein keressen fogást. A székeket, még a karosszékeket is, üléskávájuknál fogva emelje meg. Az asztalokat a lap alatti kávánál fogva, vagy a lábak tövénél megmarkolva szabad emelni. A levehető-, lecsapható-, kihúzható- és forgathatólapú asztalok akár darabokra is eshetnek, ha lapjuknál fogva próbálják felemelni őket.
A szekrényeket, bútorládákat és állópolcokat legalsó kávaelemüknél fogva, vagy alájuk nyúlva kell emelni, sosem a tetejüknél.
Elméletben bútorokat soha nem szabad tolva vagy húzva mozgatni. Ha a gyakorlatban nincs más lehetőség, akkor a húzó- vagy tolóerőnek a padló szintjéhez a lehető legközelebb kell esnie.
A "ne tologass"-szabály alól a kerekes bútorok jelentenek kivételt. Azonban ezeknél is figyelni kell arra, hogy burkolathatárokon és szintbeli ugrásokon (küszöb, szőnyegek széle) ne áttoljuk, hanem átemeljük a kerekeiket. Kevés szomorúbb látvány van a bútorok világában, mint egy kitört láb, letört kerék.

Gondatlansággal a rendes használat során is okozható kár. A székek hintáztatása, a tárolóbútorok ajtóinak és fiókjainak nyitva hagyása első hallásra nem tűnik olyan nagy bajnak. De például a hintáztatott székek szerkezeti kötéseit a normális használat során fellépő igénybevétel sokszorosa éri, amit azok hosszabb távon színte bizonyosan nem bírnak ki. Jó esetben a terhet viselő kötések előbb vagy utóbb kilazulnak, a székek ingataggá válnak, rossz esetben egyszerűen csak összetörnek.
Szabály:
Soha ne hintázzon a székben! Nem csak a székét, de magát is összetörheti.

A tárva hagyott szekrényajtók, a kihúzva hagyott fiókok fölöslegesen terhelik a bútorok szerkezetét, gyorsítva azok öregedését. Az ajtós és fiókos bútorok alapállapota a csukott helyzet, ennek megfelelően lettek tervezve is. Az ajtók forgópántjai, a pántokat tartó csavarok, nem bírják azt a terhelést, amit egy állandóan vagy tartósan nyitva hagyott ajtó súlya okoz. A csavarok kiszakadhatnak a fából, a pántok tengelyei fokozottan kopnak, a pántok megereszkednek. A nyitva felejtett ajtókat a huzat ki- és becsaphatja, ami további károkat (kitört üvegezés, túlnyílás miatt leszakadt ajtók) okozhat a bútorokban.
Szabály:
Sose hagyja tárva-nyitva bútorai fiókjait és ajtóit.

A tárgyak és bútorok felületén a rendes használat során keletkező apróbb nyomok és sérülések, kopás, a természetes öregedési folyamatok során fellépő színváltozások mind-mind hozzátartoznak egy bútor élettörténetéhez, ezektől lesz egy tárgy patinás. Azonban a gondatlanság és a különféle "balesetek" olyan nyomokat hagyhatnak maguk után, amelyek nem szépek, és rettentő nehéz, vagy épp teljességgel lehetetlen eltűntetni őket.
A felületi sérülések legfőbb okai a karcok és ütődések, a nedvesség és folyadékok, a magas hőmérséklet hatása. A felületi sérülések elkerüléséhez tartsa szem előtt a következőket:

Soha ne tologasson nehéz vagy éles tárgyakat a bútorok felületén, hacsak nincs alattuk puha, a csúszást segítő, például filcből készült alátét, vagy vastagabb terítő. Ezzel komoly karcolásokat kerülhet el.
Fa asztallapokon ne írjon vagy rajzoljon kemény ceruzával vagy golyóstollal alátét, esetleg mappa használata nélkül. Ellenkező esetben műve visszaköszönhet az asztal felületébe nyomódva.
A nedvesség és a folyadékok komolyan károsítják a bútorok felületi bevonatait és a fedőfurnérokat. A víz fehér foltokat, mattulást, rosszabb esetben a lakkréteg felázását, a furnérok leválását okozhatja.
Ha bútorain vázát vagy cserepes virágot tart, különösen figyeljen, hogy az öntözővíz ne csorogjon mellé, ne szivárogjon ki. Ha a virágos edényeket textil terítőre helyezte, rakjon párazáró anyagot (például polietilént vagy milar fóliát) a terítő és a bútor felülete közé, mert a nedvszívó anyagból készült cserépalátétek és terítők csapdába ejthetik a vázák, cserepek alá folyt vizet.
A vízhez hasonló károkat okoznak a különféle, háztartásokban előforduló folyadékok, mint az alkoholok, a tej, a folyékony ételek, tea, gyümölcslé, tinta, kozmetikumok. Ezek hatása azonban súlyosabb a tiszta vízénél, mert ezek némelyike, például az alkoholok, oldószere a felületkezelő anyagok legtöbbjének, és mert természetes festőanyagként hatva nehezen eltuntethető elszíneződött foltokat hagynak maguk után.
Az ilyen típusú sérülések legjobb ellenszere a megelőzés. Használjon mindig tálcát, pohár-, tányéralátétet. Persze balesetek mindig előfordulhatnak.
A kiömlött folyadékot azonnal itassa fel puha, szöszmentes ronggyal vagy törlőkendővel. Ne próbálja a felületet dörzsöléssel szárítani, mert ezzel csak növeli a felületben keletkező kárt. Hagyja teljesen megszáradni a felületet. Ha a kiömlött folyadék után a felületen ragacsos szennyeződés maradna, azt enyhén nedvesített ruhával, nagyon kevés és nagyon enyhe tisztítószerrel többszöri nekifutással, nagyon óvatosan próbálja meg eltávolítani. Valószínűleg sikerrel fog járni.
Sajnos a vörösbor, tea és tej, a vér, tinta és a gyümölcslevek által okozott elszíneződések és foltok nem tűntethetők el nyomtalanul, illetve mélyreható beavatkozás nélkül. Az ilyen foltok eltávolításával ne kísérletezzen, inkább kérje szakember segítségét.
A bútorokra rakott forró tárgyak, a rájuk hulló cigarettaparázs és hasonlók enyhébb esetben kifehéredett felületi bevonatokat, durvább behatás esetén olvadási nyomokat, legrosszabb esetben a faanyagra is kiterjedő égésnyomokat eredményeznek. Ezek edényalátétek használatával megelőzhetők, kivéve a dohányzási balesetek eredményeit. Az égésnyomok kivételével az ilyen nyomok viszonylag egyszerűen eltűntethetők, de az efféle munkát, különösen a kényesebb furnérozott bútorok esetében, célszerű szakemberre bízni. A mélyebb égésnyomok azonban sajnos végleg megmaradnak.
Persze bútorainkban nem csak használatuk során okozhatunk károkat, hanem ápolásuk elmulasztásával, illetve nem megfelelő ápolással is.
A bútorok felületeinek tisztítására, ha azt megfelelő gyakorisággal és rendszerességgel végezzük nem kell semmiféle tisztítószer, mindössze egy tiszta, puha, szöszmentes rongyra van szükség. Időtlen és jól bevált módszer a portörlés.
A törlőkendővel nem szabad és nem is kell erőteljesen dörzsölni a felületeket. Ezzel csak feleslegesen koptatná a felületi bevonatokat, amelyek a rendes használat során amúgy is kopnak. A fafelületeket lehetőleg a fa szálirányának megfelelően törölgesse.
A mesterséges gyantákból készült lakkok viszonylag jól tűrik az enyhén nedvesített rongy és a lágy háztartási tisztítószerek használatát, ezért az ilyen bevonattal készült tárgyak erősebb szennyeződéseinek eltávolítására alkalmazhatja őket. Azonban soha se árassza el vízzel a tisztítandó felületeket és ne dörzsölje erősen. Olajozott vagy viaszolt felületek tisztítására soha ne használjon vizet és tisztítószereket!
Bútorait az igénybevétel mértékétől függően nagyjából évente kezelje a megfelelő ápolószerekkel. A politúrozott, lakkozott bútorokat viaszos bútorápolóval, a viaszolt bútorokat jó minőségű bútorviasszal, az olajozott felületeket a kezelésükhöz készítésükkor használt olajfajtával (lenolaj, tungolaj, dióolaj) egyező fajtájú olajjal.

A bőrfelületek ápolásához használjon tápláló bőrápoló termékeket. Mindig tartsa be az ápolószerek használati utasításait.
A tömör fémfelületek tisztítására használhat No.0000-ás acélgyapotot és fémtisztító szert, de vigyázzon, hogy ne érintse a környező, más anyagból készült felületeket. Fémfüsttel bevont felületen soha, semmilyen tisztítószert ne használjon!

A mozgó alkatrészeket néha nem árt a működésüket segítő kenőanyaggal kezelni. A fém bútorpántokra cseppentett egy-egy csepp műszerolaj, a fiókok csúszófelületeire dörzsölt paraffin, vagy a talkum púderrel, síkporral való behintés nagyban könnyíti azok működését, hosszabbítja élettartamát.

A kvarc óraművel készült órákban egy-, másfél évente érdemes kicserélni az elemet. /Csak teljesen zárt, szivárgásmentes elemet használjon./ A mechanikus óraművel készült órák karbantartásával ne kísérletezzen, bízza az órásmesterre.

Hát nagyjából ennyi. Ha az olvasottakat szem előtt tartja, bútorai a gondoskodást sok évtizedes csendes szolgálattal hálálják meg.