Az általam készített 
    bútorok és használati tárgyak még nem kifejezetten kíméletes bánásmód mellett 
    is többszörösen túlélik a mai ipari tömegtermékeket. Némi gondossággal és 
    körültekintéssel azonban akár több emberöltőn át is megőrzik eredeti szépségüket 
    és szerkezeti épségüket.
    Az élet durva... de néhány egyszerű szabály szem előtt tartása és kevéske 
    ápolás távol tarthatja a bútoraira leselkedő veszélyeket.
    A bútorkészítéshez felhasznált minden alapanyag - a szerves anyagok, mint 
    a fa, bőr, szövetek, állati- és növényi eredetű rostok, olajok, lakkok, viaszok, 
    és a szervetlen anyagok, mint az üveg és a fémek, sőt az a néhány mesterségesen 
    előállított gyanta is, melyek a modern lakkok és ragasztók alapanyagát alkotják 
    - ki van szolgáltatva a hétköznapi környezet romboló erejének. Ez a romboló 
    erő a mi esetünkben nagyjából három csoportba osztható: környezeti hatások, 
    biológiai hatások, és végül maga az ember.
Környezeti hatások
A bútorok - még 
    a tömörfa bútorok is - jól bírják akár a meleget, akár a hideget. Igen rosszul 
    tűrik azonban a hőmérsékleti szélsőségeket (+40 C feletti meleg, fagypont 
    alatti hideg) és környezetük hőmérsékletének nagyarányú változásait.
    Szabály:
    Soha ne tegye ki bútorait sugárzó hő hatásának (ne tegye őket tűzhely, kályha, 
    fűtőtest közvetlen közelébe), és télen ne tartsa vagy tárolja őket fűtetlen, 
    fagyveszélyes helyen (terasz, fűtetlen pince, garázs).
A légnedvesség, 
    a levegő páratartalma igazi gyilkos. Akár a túl magas, 70% feletti, akár a 
    túl alacsony, 30% alatti páratartalom, és a páratartalom ingadozása is igen 
    komoly károkat okozhat a bútorokban. Majd minden szerves eredetű bútoralapanyag 
    (szövetek, bőr, rostanyagok, fa) higroszkopikus, vagyis képes nedvességet 
    felvenni a levegőből, illetve nedvességet leadni a levegőbe. Az anyagok nedvességtartalmának 
    változása térfogatváltozással is jár, dagadnak, zsugorodnak. Ez a tulajdonság 
    leginkább a faanyagok esetében kellemetlen, mert a páratartalom minden változásával 
    az egy bútort alkotó összes fa alkatrész egymástól függetlenül dolgozni kezd. 
    Ráadásul a fa szálirányára merőlegesen erőteljesen képes dagadni és zsugorodni, 
    míg szálirányban gyakorlatilag mérettartó.
    A fából készült bútorok esetében pont a fa mozgása, az emiatt fellépő belső 
    feszültségek, méret- és alakváltozások okozzák a legtöbb hibát. A túl száraz, 
    alacsony páratartalmú környezet a fát zsugorodásra készteti, ami az illesztések 
    és eresztékek lazulását, vetemedést, hasadásokat és repedéseket, a furnérok 
    felválását okozhatja.
    A túl nedves, magas páratartalmú környezet a fát dagadásra készteti, ami vetemedést, 
    a mozgó alkatrészek beszorulását, és a fellépő jelentős kompressziós feszültségek 
    miatt a faanyag belső sejtszerkezetének roncsolódását okozhatja.
    A napon belüli, gyors ingadozások hatása elhanyagolható, mert a nedvesség 
    leadása és felvétele lassú folyamat. Ami számít, az az évszakváltásokkal fellépő 
    változás, különösen a rendkívül jól szigetelt lakóépületek és a központi fűtés 
    elterjedése óta. A központi fűtés ugyanis erőteljesen szárítja a levegőt, 
    fokozva a téli és nyári időszak közt amúgy is meglévő páratartalombéli különbséget.
    Szabály:
    Törekedni kell a viszonylag állandó páratartalom fenntartására. Ez a meleg 
    évszakokban nem jelent különösebb feladatot, mert nem kell a - levegőt kiszárító 
    - fűtést üzemeltetni. Télen azonban gondoskodni kell a fűtés kiszárította 
    levegő nedvességtartalmának visszapótlásáról.
    Ilyenkor használjon a fűtőtestekre helyezett párologtató-edényeket vagy hidegpárásító 
    készüléket. Ezeket azonban soha ne rakja közvetlenül a bútorok mellé vagy 
    magukra a bútorokra!
A meleg és nedves 
    környezet elősegíti és gyorsítja a kémiai bomlást. A bőr, papír, a természetes 
    szövetek ilyen körülmények közt könnyen pusztulásnak indulnak. Az ilyen mikroklíma 
    megtámadja a legtöbb fémet is. A vas rozsdásodásnak indul, a réz elszíneződik, 
    a bronzot megtámadhatja a bronzpestis, kékeszöld bevonatot létrehozva annak 
    felszínén.
    Szabály:
    Arra alkalmatlan fafajtákból, bőrből, papírból, textilből és arra érzékeny 
    fémekből készült tárgyakat ne helyezzen el vizes helységekbe, például fürdőszobákba.
Minden világításra 
    használt fényforrás fénye tartalmaz UV sugárzást, a napfény különösen nagy 
    arányban. Az ultraviola azonban a fényspektrum pont azon része, amely a legnagyobb 
    kárt okozhatja bútorainkban.
    Az UV fény elváltoztatja és kifakítja a természetes és színezett fák, bőrök 
    és textilek, a felületbevonó anyagok színét, és magukat az anyagokat is roncsolja. 
    UV-álló bevonóanyag nem létezik. Hatására a filmképző anyagok törékennyé, 
    rideggé válnak, megrepedeznek. 
    A közvetlen napfény és a halogén lámpák erős közvetlen fénye felmelegíti a 
    megvilágított tárgyak felületét. Ez a hőterhelés károsítja a felületi bevonatokat, 
    furnérokat, és a furnérokat rögzítő ragasztóréteget is.
    Szabály:
    Ne tegye ki bútorait tartós közvetlen napsugárzásnak, spotlámpák koncentrált 
    fényének.
Biológiai hatások
    Ezek a kockázatok nem számosak, és nem túl jelentősek.
    Előfordulhat a különféle farontó bogarak támadása, de ezek ellen a rovarfertőzések 
    ellen a védekezést célszerű szakemberre bízni, az alkalmazott mérgező vegyi 
    anyagok ugyanis fokozott óvatosságot és körültekintő kezelést igényelnek.
    Ami ennél gyakoribb, az a bútorok gombás fertőzése. A gombák a nedves környezetet 
    kedvelik, nedvesség hiányában szaporodásuk megáll. Jó műszaki állapotban lévő 
    otthonokban a gombáknak kedvező nedves mikroklíma csak a vizes helységekben, 
    a konyhában, fürdőszobában, WC-ben található meg, így nem különösebben kell 
    aggódni a gombák támadása miatt.
    Ha azonban a különféle penész- és korhasztó gombák valamelyike mégis felüti 
    fejét, akkor a bútorokon felületi elszíneződéseket és szerkezeti sérüléseket 
    okozhat. Egyes gombafajok bontják a textilt, a kárpitos bútorok töltőanyagait, 
    a fa anyagát, megtámadják az állati- és növényi eredetű enyveket. Előrehaladott 
    gombás fertőzés teljesen tönkreteheti a megtámadott bútort.
    Szabály:
    A legjobb védekezés a megelőzés. Ne tartsa vagy tárolja bútorait nedves helyen, 
    vizes pincében, beázó padláson.
Az emberi tényező
A bútorokra leselkedő 
    legnagyobb veszély maga az ember. Egy bútort vagy használati tárgyat másodpercek 
    alatt akár a menthetetlenségig tönkre lehet tenni.
    Igen sok súlyos kár keletkezik a bútorok mozgatásából.
    Szabály:
    A bútorokat mindig emelve mozgassa. Az emeléshez az adott tárgy legerősebb 
    alkatelemein keressen fogást. A székeket, még a karosszékeket is, üléskávájuknál 
    fogva emelje meg. Az asztalokat a lap alatti kávánál fogva, vagy a lábak tövénél 
    megmarkolva szabad emelni. A levehető-, lecsapható-, kihúzható- és forgathatólapú 
    asztalok akár darabokra is eshetnek, ha lapjuknál fogva próbálják felemelni 
    őket.
    A szekrényeket, bútorládákat és állópolcokat legalsó kávaelemüknél fogva, 
    vagy alájuk nyúlva kell emelni, sosem a tetejüknél.
    Elméletben bútorokat soha nem szabad tolva vagy húzva mozgatni. Ha a gyakorlatban 
    nincs más lehetőség, akkor a húzó- vagy tolóerőnek a padló szintjéhez a lehető 
    legközelebb kell esnie.
    A "ne tologass"-szabály alól a kerekes bútorok jelentenek kivételt. 
    Azonban ezeknél is figyelni kell arra, hogy burkolathatárokon és szintbeli 
    ugrásokon (küszöb, szőnyegek széle) ne áttoljuk, hanem átemeljük a kerekeiket. 
    Kevés szomorúbb látvány van a bútorok világában, mint egy kitört láb, letört 
    kerék.
Gondatlansággal 
    a rendes használat során is okozható kár. A székek hintáztatása, a tárolóbútorok 
    ajtóinak és fiókjainak nyitva hagyása első hallásra nem tűnik olyan nagy bajnak. 
    De például a hintáztatott székek szerkezeti kötéseit a normális használat 
    során fellépő igénybevétel sokszorosa éri, amit azok hosszabb távon színte 
    bizonyosan nem bírnak ki. Jó esetben a terhet viselő kötések előbb vagy utóbb 
    kilazulnak, a székek ingataggá válnak, rossz esetben egyszerűen csak összetörnek.
    Szabály:
    Soha ne hintázzon a székben! Nem csak a székét, de magát is összetörheti. 
    
A tárva hagyott 
    szekrényajtók, a kihúzva hagyott fiókok fölöslegesen terhelik a bútorok szerkezetét, 
    gyorsítva azok öregedését. Az ajtós és fiókos bútorok alapállapota a csukott 
    helyzet, ennek megfelelően lettek tervezve is. Az ajtók forgópántjai, a pántokat 
    tartó csavarok, nem bírják azt a terhelést, amit egy állandóan vagy tartósan 
    nyitva hagyott ajtó súlya okoz. A csavarok kiszakadhatnak a fából, a pántok 
    tengelyei fokozottan kopnak, a pántok megereszkednek. A nyitva felejtett ajtókat 
    a huzat ki- és becsaphatja, ami további károkat (kitört üvegezés, túlnyílás 
    miatt leszakadt ajtók) okozhat a bútorokban. 
    Szabály:
    Sose hagyja tárva-nyitva bútorai fiókjait és ajtóit. 
A tárgyak és 
    bútorok felületén a rendes használat során keletkező apróbb nyomok és sérülések, 
    kopás, a természetes öregedési folyamatok során fellépő színváltozások mind-mind 
    hozzátartoznak egy bútor élettörténetéhez, ezektől lesz egy tárgy patinás. 
    Azonban a gondatlanság és a különféle "balesetek" olyan nyomokat 
    hagyhatnak maguk után, amelyek nem szépek, és rettentő nehéz, vagy épp teljességgel 
    lehetetlen eltűntetni őket.
    A felületi sérülések legfőbb okai a karcok és ütődések, a nedvesség és folyadékok, 
    a magas hőmérséklet hatása. A felületi sérülések elkerüléséhez tartsa szem 
    előtt a következőket:
Soha ne tologasson 
    nehéz vagy éles tárgyakat a bútorok felületén, hacsak nincs alattuk puha, 
    a csúszást segítő, például filcből készült alátét, vagy vastagabb terítő. 
    Ezzel komoly karcolásokat kerülhet el.
    Fa asztallapokon ne írjon vagy rajzoljon kemény ceruzával vagy golyóstollal 
    alátét, esetleg mappa használata nélkül. Ellenkező esetben műve visszaköszönhet 
    az asztal felületébe nyomódva.
    A nedvesség és a folyadékok komolyan károsítják a bútorok felületi bevonatait 
    és a fedőfurnérokat. A víz fehér foltokat, mattulást, rosszabb esetben a lakkréteg 
    felázását, a furnérok leválását okozhatja.
    Ha bútorain vázát vagy cserepes virágot tart, különösen figyeljen, hogy az 
    öntözővíz ne csorogjon mellé, ne szivárogjon ki. Ha a virágos edényeket textil 
    terítőre helyezte, rakjon párazáró anyagot (például polietilént vagy milar 
    fóliát) a terítő és a bútor felülete közé, mert a nedvszívó anyagból készült 
    cserépalátétek és terítők csapdába ejthetik a vázák, cserepek alá folyt vizet.
    A vízhez hasonló károkat okoznak a különféle, háztartásokban előforduló folyadékok, 
    mint az alkoholok, a tej, a folyékony ételek, tea, gyümölcslé, tinta, kozmetikumok. 
    Ezek hatása azonban súlyosabb a tiszta vízénél, mert ezek némelyike, például 
    az alkoholok, oldószere a felületkezelő anyagok legtöbbjének, és mert természetes 
    festőanyagként hatva nehezen eltuntethető elszíneződött foltokat hagynak maguk 
    után.
    Az ilyen típusú sérülések legjobb ellenszere a megelőzés. Használjon mindig 
    tálcát, pohár-, tányéralátétet. Persze balesetek mindig előfordulhatnak.
    A kiömlött folyadékot azonnal itassa fel puha, szöszmentes ronggyal vagy törlőkendővel. 
    Ne próbálja a felületet dörzsöléssel szárítani, mert ezzel csak növeli a felületben 
    keletkező kárt. Hagyja teljesen megszáradni a felületet. Ha a kiömlött folyadék 
    után a felületen ragacsos szennyeződés maradna, azt enyhén nedvesített ruhával, 
    nagyon kevés és nagyon enyhe tisztítószerrel többszöri nekifutással, nagyon 
    óvatosan próbálja meg eltávolítani. Valószínűleg sikerrel fog járni.
    Sajnos a vörösbor, tea és tej, a vér, tinta és a gyümölcslevek által okozott 
    elszíneződések és foltok nem tűntethetők el nyomtalanul, illetve mélyreható 
    beavatkozás nélkül. Az ilyen foltok eltávolításával ne kísérletezzen, inkább 
    kérje szakember segítségét.
    A bútorokra rakott forró tárgyak, a rájuk hulló cigarettaparázs és hasonlók 
    enyhébb esetben kifehéredett felületi bevonatokat, durvább behatás esetén 
    olvadási nyomokat, legrosszabb esetben a faanyagra is kiterjedő égésnyomokat 
    eredményeznek. Ezek edényalátétek használatával megelőzhetők, kivéve a dohányzási 
    balesetek eredményeit. Az égésnyomok kivételével az ilyen nyomok viszonylag 
    egyszerűen eltűntethetők, de az efféle munkát, különösen a kényesebb furnérozott 
    bútorok esetében, célszerű szakemberre bízni. A mélyebb égésnyomok azonban 
    sajnos végleg megmaradnak.
    Persze bútorainkban nem csak használatuk során okozhatunk károkat, hanem ápolásuk 
    elmulasztásával, illetve nem megfelelő ápolással is.
    A bútorok felületeinek tisztítására, ha azt megfelelő gyakorisággal és rendszerességgel 
    végezzük nem kell semmiféle tisztítószer, mindössze egy tiszta, puha, szöszmentes 
    rongyra van szükség. Időtlen és jól bevált módszer a portörlés.
    A törlőkendővel nem szabad és nem is kell erőteljesen dörzsölni a felületeket. 
    Ezzel csak feleslegesen koptatná a felületi bevonatokat, amelyek a rendes 
    használat során amúgy is kopnak. A fafelületeket lehetőleg a fa szálirányának 
    megfelelően törölgesse.
    A mesterséges gyantákból készült lakkok viszonylag jól tűrik az enyhén nedvesített 
    rongy és a lágy háztartási tisztítószerek használatát, ezért az ilyen bevonattal 
    készült tárgyak erősebb szennyeződéseinek eltávolítására alkalmazhatja őket. 
    Azonban soha se árassza el vízzel a tisztítandó felületeket és ne dörzsölje 
    erősen. Olajozott vagy viaszolt felületek tisztítására soha ne használjon 
    vizet és tisztítószereket!
    Bútorait az igénybevétel mértékétől függően nagyjából évente kezelje a megfelelő 
    ápolószerekkel. A politúrozott, lakkozott bútorokat viaszos bútorápolóval, 
    a viaszolt bútorokat jó minőségű bútorviasszal, az olajozott felületeket a 
    kezelésükhöz készítésükkor használt olajfajtával (lenolaj, tungolaj, dióolaj) 
    egyező fajtájú olajjal.
![]()  | 
        ![]()  | 
      
    A bőrfelületek ápolásához használjon tápláló bőrápoló termékeket. Mindig tartsa 
    be az ápolószerek használati utasításait.
    A tömör fémfelületek tisztítására használhat No.0000-ás acélgyapotot és fémtisztító 
    szert, de vigyázzon, hogy ne érintse a környező, más anyagból készült felületeket. 
    Fémfüsttel bevont felületen soha, semmilyen tisztítószert ne használjon!
A mozgó alkatrészeket néha nem árt a működésüket segítő kenőanyaggal kezelni. A fém bútorpántokra cseppentett egy-egy csepp műszerolaj, a fiókok csúszófelületeire dörzsölt paraffin, vagy a talkum púderrel, síkporral való behintés nagyban könnyíti azok működését, hosszabbítja élettartamát.
A kvarc óraművel készült órákban egy-, másfél évente érdemes kicserélni az elemet. /Csak teljesen zárt, szivárgásmentes elemet használjon./ A mechanikus óraművel készült órák karbantartásával ne kísérletezzen, bízza az órásmesterre.
Hát nagyjából 
    ennyi. Ha az olvasottakat szem előtt tartja, bútorai a gondoskodást sok évtizedes 
    csendes szolgálattal hálálják meg.